Heim Pál Gyermekkórház

      Merth Gabriella és Hegedűs Tamás, negyedéves egészségügyi informatikus menedzser hallgatók vagyunk, a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karáról. A Kórházi Információs Rendszerek nevű tantárgy keretén belül jöttünk szakmai gyakorlatra a Heim Pál Gyermekkórházba.

      A tantárgy célja, hogy lehetőség szerint végigjárjuk és megismerkedjünk a kórház egyes részlegeivel, osztályaival, informatikai szempontból. S bár a bohócdoktorkodás egyfelől nem tananyag, másrészt elég nehéz lenne informatikai oldalról vizsgálni, mégis régi vágyunk volt, hogy találkozhassunk ezekkel a felettébb nem mindennapi „orvosokkal”. Így hát kapván az alkalmon, hogy valamelyest részt vehetünk a kórház életében - és mert tudtuk, hogy a Heim Pál Gyermekkórházban is rendszeres vendégek a bohócdoktorok -, szerettünk volna megismerkedni, egy kicsit más oldalával is az intézménynek, szerencsénkre egy hétfői napon ez meg is valósult.

A bohócdoktorok - Dr. Nokedli és Dr. Kudarc - nagy szeretettel fogadtak bennünket, s míg ők megtették az előkészületeket - a helyére került a jellegzetes piros orr, az elmaradhatatlan bohóccipő és természetesen az orvost, orvossá tevő  fehér köpeny, amúgy bohócdoktorosan -, hogy a nagyérdemű elé lépjenek, lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy feltegyük kérdéseinket, melyekre készségesen válaszoltak. Miután ők elkészültek és a kérdések is elfogytak, izgatottan vártuk, hogy láthassuk őket „gyógyítás” közben. Felszerelkeztek a legfontosabb életmentő eszközökkel, színes csodalufik, cukorkák, különböző ajándékok és egy Micimackó bábú, mind részei voltak a sürgősségi táska tartalmának. Az aznapi rendelési helyszínek között szerepelt többek között a belgyógyászat, neurológia, ortopédia.

Érdekes volt látni a gyerekek különböző reakciót, mikor megpillantották a „doktorokat”, voltak, akik kissé megszeppenve, szégyenlősen méregették a különös szerzeteket, voltak, akik kíváncsiskodva szemlélődtek és voltak, akik már régi ismerősként fogadták a párost. Egyvalami azonban közös volt, a végén mindannyian felvidulva, a röhögéstől az ágyon elterülve fogták a hasukat. A végeredmény nem is volt meglepő látva a bohócok „orvosi” szaktudását. A jobbnál jobb poénoknak, a falra felkerülő színes lufiknak, a finom cukorkáknak és a különböző ajándékoknak köszönhetően a helyenként kicsit mélabús kórterem percek alatt a jókedv fellegvárává kerekedett.

Sajnos idő híján, nem tudtuk mindenhova elkísérni „gyógyítóinkat”, de biztosak vagyunk benne, hogy a többi osztályon is hasonló volt a fogadtatás.

      Érdekes és megkapó élmény volt számukra, melyet bizonyosan sokáig nem fogunk elfelejteni.

Végül szeretnénk köszöntet mondani Dr. Lalának, Dr. Kudarcnak és Dr. Nokedlinek, a szíves vendéglátásért és Szathmáry Istvánnak, a Heim Pál Gyermekkórház informatikai részlegének megbízott osztályvezetőjének, a találkozó megszervezéséért.

     Kelt.: Oroszlány, 2008.11.21. Merth Gabriella, Hegedűs Tamás

Köszönetet szeretnék mondani , Timi kislányomat operálták a Heim Pálban és mosthogy megtaláltalak benneteket nagyon örült neki.Sok szép napot töltöttünk el veletek még az intenzív osztályon is.
Köszönettel     Rákóczi Timea 5 éves beteg volt beteg gyermek.

Szeretettel üdvözlünk mindenkit! Nagyon örülünk, hogy rátok találtunk, ugyanis "maradandó emlék" vagytok Emesénk számára, aki a Heim Pál sebészetén feküdt többször is. A legutóbbi találkozás 3 éve volt, de még most is felismerte Lalát, Katát,és nem utolsósorban Kavicsot. Emese most 8 éves.
Köszönjük Bohócdokik!

Ha kedd, akkor ….…akkor a Reménysugár Habilitációs Intézet lakói életében a bohócdoktorok napja. Azaz, immár három éve minden kedden délután a Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány csodálatos bohócai látogatnak az intézménybe. Három éve karitatív jelleggel, végzik lelkesen, odaadással, hallatlan empátiával terápiás tevékenységüket. Intézményünkben 116 súlyosan, halmozottan fogyatékos ember él, döntő többségében a huszas, harmincas életéveikben lévő fiatal férfi és nő. Sérültségük, fogyatékosságuk okán állandó ellátásra, gondozásra, gondoskodásra szorulnak, önálló életvezetésre sohasem lesznek képesek. Intézményünk célja és feladata a szinvonalas ellátás biztosítása, magasan kvalifikált szakemberek alkalmazásával mentális és fizikai állapotuk megőrzése, korrekciója, fejlesztése, progresszív állapotok prevenciója. Ezt az összetett gyógypedagógiai, egészségügyi és szociális feladatellátást szinesíti a bohócdoktorok rendszeres tevékenykedése. Az itt töltött évek alatt számtalan lakóval személyes, baráti kapcsolat alakult ki. Fiataljaink várják, készülnek a kedd délutáni jeles együttlétekre, amelyeket az önfeledt vidámság, kacagás, játék ural.

Kívánom, hogy munkátoknak sok-sok mosolygó gyermek örüljön, akiket hozzásegítetek a mielőbbi gyógyuláshoz!!! Mindenkinek jó egészséget kívánok!  Eszter

Kedves gyermekkori vidámsághozó!

Tudom, hogy annyi-annyi gyermek között elvész egyetlen egy, de aprótalpas koromtól vigyorogtam a tévé előtt, mikor Kamillával nevettettetek, majd a cirkuszban is mindíg kiválasztottál, csupa-csupa mókát hozva a gyermekévekbe.  
De csak én öregszem, Te nem, s így, felnőtt fejjel, anyukaként is mosolyt csal az arcomra, ha meglátlak valahol.
Pár éve, talán kettő...a Cirkusz előtt sétálva a párommal is megláttalak, éppen nyakig voltál az autód csomagtartójában, mikor a meglepetéstől csak annyit tudtam mondani, hogy Szia Lala bohóc!
Na persze, meglepődtél, hogy egy felnőtt szólít így...de hát nekem könnyebb emlékeznem egy emberkére, mint Neked ezerre.
Mosolyogtál köszöntél és kutattál tovább, biztos néhány új viccet kerestél  
Én pedig azzal töltöttem a nap további részét, hogy élménybeszámolót tartottam a páromnak, a gyermekkori "bohóckodásról"  
De nem csak engem, hanem gyermekeimet is látogattad már kórházban, lánykám is összefutott veled a sebészeten és kisfiam is kiborított már, mikor nála jártál, tavaly a bőrgyógyászaton, mikor sebes volt a füle  
Köszönjük a sok boldog és vidám percet, évet, bízom benne, hogy még sokáig élvezhetjük újra!
Sok szeretettel:
Nyámándi Piroska

Tisztelt Magyar Bohócok a Betegekért Alapítvány!


Nagy tisztelettel írom Önöknek ezt a levelet.
Fantasztikus dolog az, amit csinálnak. Én magam szellemileg és testileg sérült gyerekek terápiás lovagoltatásakor voltam többször is segítője egy terapeutának, ami nagy hatással volt rám.
Tényleg mindennél többet ér az, akár betegnek akár hozzátartozónak, hogy egy kicsit el tud vonatkoztatni a bajtól vagy legalábbis elterelődik róla a figyelme.
Nagy örömmel látom, hogy egyre több bohócdoktoruk van, és egyre több helyen jelen tudnak lenni.
Sajnos jelen helyzetemben kicsivel sem tudom az alapítvány munkáját támogatni, viszont debreceniként eszembe jutott az imént valami hogy lehetne a doktorok munkáját "népszerűsíteni" és támogatókat szerezni.
Nem tolakodásból írok, vagy mert azt hiszem ehhez nem értenek a kijelölt embereik, csak mint egy lehetőséget, aminek én magam is nagyon örülnék.
Nálunk Debrecenben -biztos tudják- a legnagyobb rendezvény az évente megrendezésre kerülő, nemzetközileg is híres Virágkarnevál.  Ilyenkor vendégelőadókat várnak országon belül és kívülről, akik kísérik a kocsikat, fantasztikus hangulatot varázsolnak, és nem utolsó sorjában alkalmuk nyílik megmutatni kicsodák, és mit csinálnak. Az egész műsorról felvétel készül, amit többször is levetítenek az M1-en.
Ha jól tudom a részvétel felajánlással megy, vagyis jelentkeznek a vonulók az önkormányzatnál, hogy szívesen részt vesznek a vonulásban. (Úgy tudom a külföldi és nem helyi előadóknak teljes ellátás jár.)
Nagyon szeretném Önöket is itt látni, úgy érzem ezzel mások is így vannak, és reményeim szerint nagyban hozzájárulna az Önök munkájához.

Őszinte Tisztelettel: Bodnár Annamária